Kezdet:

 Átjutottam  a portán, és összesen 2 lépést tettem meg, amikor az aula közepén lévő Jeanne d`Arcszobor mellett álló nő-aki a belépő diakokat pásztázta -rémesen éles hangon megszólalt, amitől, mint egy rossz filmben, mindenki megállt és lefagyott.

 

 

-Máday, az igazgatóhelyettes - biccentett finoman a diákokat figyelő (és vonalzójával mérő) nő felé. -Kerüld el, ő a suli diktátora.
.Igyekszem. Mindenkiről tudja, hogy hány percre lakik? - kérdeztem csodálkozva.
-Ő mindent tud. Sok sikert az első naphoz - röhögött a fiú, és már ott is hagyott.

 

 

-Szatmáry Kinga - nyújtotta felém a kezét.Furcsán nézhettem, eddig még velem egykorúval soha nem fogtam kezet.Idétlenül megráztam a karját, és bemutatkoztam.

 

 

Amikor kinyílt az ajtó, egy fiú lépett be a terembe. Kócos haja belelógott az arcába, terepszínű hátizsákján a suli kitűzője mellett még legalább harminc másik jelvény volt.

 

 

-Tudod mit nem értek? - kérdezte hirtelen Virág, aki addig a padra fektetett fejjel pihent.
Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta.
-Hogy miért van a suli aulájában az a csúnya szobor.
Pár pillanatig pislogás nélkül figyeltem, hogy vajon komolyan gondolja-e, és mielőtt válaszolhattam volna, Arnold felült a padomra -ráült a cuccomra, de mindegy- és megelőzött.
-Virág, te olyan sötét vagy, mint az éjszaka- közölte tényszerűen.Virág csal tágra nyílt szemekkel nézte, aztán elnevette magát.Oké, tényleg nem egy IQ-bajnok.
-A szobor Jeanne´d Arcot ábrázolja- magyarázta Arnold, mire Virág még értetlenebbül meredt maga elé.
-Miért van itt a szobra?
Arnold unottan a plafonra nézett, aztán rám.
-Te tudod, ugye?
-Persze - szaladt ki a számon teljesen ösztönösen, bár úgy éreztem, jogy ezzel a válasszal kicsit lekezeltem Virágot, pedig nem akartam. Szerencsémre Virág ezt nem vette sértésnek, továbbra is várta a magyarázatot.
-Virág, tudod ki volt Szent Johanna? - kérdezte Arnold.
-A suli névadója?
-Igen, de ha hiszed, ha nem, nem erről híres - vágta rá gúnyosan.Kinga a csengő hallatán belépett a terembe, és előhúzta a táskájából a lovas mappáját, amiben a raszfelszerelését tartja.
-Kinga, te tudod, hogy ki volt Szent Johanna? - fordult felé Virág kedesen.Kinga a szemét forgatva, hitetlenkedve rázta a fejét.
- Ezt még a hülye is tudja.
Na, ez már tényleg Virágra vonatkozott.
- Egy szent - szólt bele az egyre mélyebb beszélgetésbe Dávid, amit a többiek viccesnek találtak, és jót nevettek rajta.
-Jeanne d`Arc - kiabálta túl a többieket Kinga.
-Vagyis? - fordult felém Arnold.
-Orléans-i szűz - tettem hozzá.
-Pontosan.
-Jé! - ocsúdott fel Virág a döbbenettől. - Akkor ezért hívják így a sulit? És ezért hívják francia alapítványi giminek? De jó!

 

Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam.

 

 

-Nézd, megjött Cortez! - jelentette be Virág. Mintha magamtól nem vettem volna észre
-Tényleg? - kérdeztem a vállamat vonogatva.
-Aha, ott áll! - mutatott az osztályunk alkotta csoport irányába.

 

 

Nem is figyeltem rá, azt sem tudom, miről beszélt, mert teljesen lekötött a mögöttem zajló beszélgetés. Vagyis a kezdődő beszélgetés Ricsi, Cortez, és Zsolti között. Szó szerint idézem.
Cortez: Ez ki?
Ricsi: Ki ki?
Cortez: Virág mellett.
Ricsi: Zsák. (Zsák Jacques beceneve lett, mindenki így hívja.Szegény.)
Cortez: Nem ő, a másik oldalán!
Ricsi: Ja! Osztálytárs. Regina.
Zsolti: Renáta.
Ricsi: Mindegy.
Cortez: Miért nem volt gólyatáborban?
Ricsi: Mit tudom én, biztos tanult.
Cortez: Stréber?
Ricsi és Zsolti: Totál...
Na, köszi. Szóval már mindenkinek megvan rólam a véleménye. A fenébe.

 

 

-Khm - köhintettem egyet finoman, mire Ricsi lenézett rám.
Ujjammal rámutattam a válaszra, amit sietve firkantottam le hatalmas betűkkel a füzetem hátsó lapjaira. Ricsi egy pillanatig csodálkozva nézett rám, mire az ujjammal még mindig a lapra mutatva igyekeztem egyenesen Gondos felé nézni, nehogy lebukjunk. Szerencsére Ricsi kapcsolt és válaszolt. Gondos legnagyobb döbbenetére. Még négy kérdést kapott, mind a négyet lepuskázta a segítségemmel. És ötösre felelt!
- Jó, ülj le. Mindenki nyissa ki a tankönyvet... - kezdett bele az órába Gondos tanárnő, miközben beírta a naplót. Ricsi megkönnyebbülten, hitetlenkedő arccal zuhant vissza a székére. Pár percg csak csodálkozott, és az állandóan hátraforduló Cortezzel röhögött össze. Mikor Gondos elcsendesítette az osztályt, Ricsi lehajtota a fejét a padra, és rám nézett.
- Kösz - olvastam le a szájáról.
- Nincs mit - vontam meg a vállam sértetten. - Egy strébertől ez semmiség - szúrtam oda, mire összeráncolta a szemöldökét.
Ez egyébként célzás volt, de nem kapcsolt.

 

 

- Most komolyan, hogy a fenébe csináltad? - faggatta tovább Dávid.
- Gondolod, hogy magamtól? - kérdezett vissza Ricsi szinte sértetten. - Regi súgott.
- Reni - javították ki most már mindhárman.
- Akkor ő - vonta meg a vállát Ricsi.

 

 

- Na, hogy ment? Ki ír rólam cikket az októberi számhoz? - kiabálta Zsolti
- Az állatmagazin különkiadása. Maximum - vágta rá Kinga.
- Ez vicces volt, mióta tartogatod? - nevetett gúnyosan Zsolti.
- Nem tartogatom. Ha rád nézek, egyszerűen megjön a humorom.
Monsieur Durand közbeszólt, hogy ha már ilyen durván félbeszakítottuk az óráját, legalább mondjuk meg, hogy ki jutott be.
- Mindhárman - közölte Kinga felszegett állal.
- Húúúú - ez volt az általános reakció, kábé mindenkitől.Durand tanár úr gratulált, és megkérdezte, ki milyen értékeléssel.
Kinga agresszíven meghúzta a copfját, és azt mondta (ez nagyon vicces), hogy nem az eredmény számít, hanem a tény, hogy bekerültünk.
Óvatos mosollyal az arcomon leültem a helyemre.
- Pszt - sziszegte Virág. Odafordultam, és láttam, hogy fülig ér a szája.
- Grat - mondta, sztán Kinga felé biccentett. - Lealáztad?
- Aha - vigyorogtam most már tiszta szívből, őszintén. Kinyitottam a füzetem, és jegyzetelni kezdtem Monsieur Durand diktálását, miközben valami belebökött a vállamba.
- Hm? - fordultam hátra döbbenten. Cortez visszahúzta a kezét a tollával együtt. Abban a pillanatban összerándult a gyomrom.
- Tegnap kerestelek msn-en. - suttogta, mire csillogó szemmel elmosolyodtam.
- Tényleg?
- Megvan a házid föcire a kőzetelemekből?
- Persze - bólintottam kicsit csalódottan. Oké, tehát csak azért jelölt be, hogy lenyúlja a földrajzházim. Nem baj, akkor is bejelölt!
- Monsieur Ántái-Kélémén - szólította fel Monsieur Durand, amikor észrevette, hogy beszélgetünk.
Cortez hátradőlt a székén, és a tanárra nézett, aki választ várt a kérdésére. Őszintén, én a kérdést sem hallottam, mivel teljesen elvarázsolt a tény, hogy Cortez megbökött. Őt viszont nem lepte meg, franciául válaszolt, folyamatos beszéddel és olyan kiejtéssel, amire még az előttem ülő  Jacques is felkapta a fejét. A tanár lenyűgözve bólintott, és rögtönzött ötletére adott is egy ötöst. Cortez megonta a vállát, és visszahajolt hozzám.
- Lemásolhatom?
Miközbeb Monsieur Durand a táblára írt, hátranyújtottam a füzetem. Persze hogy odaadtam. Még szép. 

 

 

A tanár kinyitotta a naplót.
- Miss Rentai, plase - keresett meg a szemével. Jaj, ne! Még ez is. Összecsuktam a füzetem, és feltápászkodtam.
A többiek, mikor látták, hogy én felelek, feltették  a fejhallgatót, és meghallgatták az anyagot, amit Arnold kezelt a tanári asztalnál. Óriási. Tök sötét vagyok angolból, erre Arnold nem tudott segíteni, mert messze volt, Virágra meg nem számíthattam, ő már rég hallgatta a fülhallgatóból szóló párbeszédet.
Próbáltam feleveníteni  a szavakat, amiket előző nap tanultam meg, de egy se jutott eszembe. Túlságosan összezavarodtam. Aztán hortelen meghallottam egy halk választ a kérdésre. Mögülem jött. Kimondtam, mire Mr. O`Realy bólintott. A következő kérdésére megint mögülem jött a válasz. Megint elmondtam, és így tovább. Tíz kérdésből tízet súgtak. Ötöst kaptam, és amíg a tanár beírta a naplóba, leültem. Óvatosan hátrafordultam, és láttam, hogy egyedül Cortez fején nincs fülhallgató.
- Kösz - mondtam közömbösen, mire csak bólintott, és már nyúlt is a fejhallgatójáért.

 

 

- Sziasztok - állt meg a szekrényemnél hirtelen Cortez. Azzal a lendülettel bevágtam az ajtót, nehogy meglássa Jhonny Depp képét. Az azért ciki lenne.
- Szia - köazöntem vissza az esőkabát patentjaival szöszmötölve.
- Reni, a korrepetálást mikor kezdjük? Hogy érsz rá?
Elfogytak a patentok, úgyhogy kénytelen voltam ránézni.
- Nekem mindegy, rád bízom...
- És hol?
- Azt is - vontam meg a vállam.
- Ha mégsem szeretnéd, akkor... - kezdte, mire Virág közbeszólt
- Ez nem volt szép tőled! - közölte. Nem csodálkozom azon, hogy Cortez nem tudta, miről van szó. Virág ennek ellenére kitartott, és dühös pillantásokal illette.
- Mi? - kérdezte végül Cortez, ert, gondolom, azért szerette volna tudni, hogy mi a bajunk. A többes szám sajnos áll, mert Virág úgy állt meg mellettem, mintha kettőnk nevében beszélne.
- Hogy Reni segít, hogy ne bukj meg, te meg ilyen csúnyán beszélsz róla! Tudod mit? Gonosz vagy! - közölte Virág, és úgy érezte, most sértőt mondott. Cortez továbbra is értetlenül állt.
- Nem tudom, miről van szó - közölte végül a hajába túrva.
- Nem fontos, csak ha teher a korrepetálás, akkor nekem monnd, ne a többiekkel nevess ki. Én tényleg szívesen segítettem volna - magyaráztam. Cortez pislogás nélkül meredt ránk.
- Még mindig nem tudom, hogy miről van szó...
- ,,Nem érek oda, ha a stréber elkezd érvelni az irodalom fontosságáról" - idéztem vissza naggyából pontosan.Éppen eleget járt éjjel a fejemben ez az átkozott mondat.
- És? - rázta meg a fejét. Na ezt meg mi nem értettük.
- Reni hallotta, hogy ezt mondtad - magyarázta Virág.
- És? - ismételte Cortez, aztán mintha megvilágosodott volna, elnevette magát. - Kingáról volt szó - közölte kazán, és fél kézzel nekitámaszkodott  a csukott szekrényajtónak.
- Hogy? - néztem döbbenten.
- Kinga. Tegnap közölte, hogy beszélni akar velem suli után. Erre mondtam Ricsinek, hogy valószínűleg késni fogok, mert ha a stréber egyszer belekezd...
- Ó - csodálkoztam.
- Ó! - nézett furán Virág.
- Na sziasztok - lökte el magát Cortez a szekrénytől, és szórakozottan otthagyott minket.

 

 

- Reni, tudod hogy mennyire kedvellek - lépett mellém Dave, és idiótán vigyorgott. Nem is válaszoltam, csak kirángattam a táskámból a matekfüzetem.
- Tessék.
- Örök hála - vette el.
- Reni, én is eléggé bírlak - vakargatta a homlokát Ricsi.
- Kémia? - turkáltam tovább a táskámban.
- És még gondolatolvasó is - bólogatott Ricsi Zsoltinak.

 

 

A következő pillanatban Zsolti rúgása telibe kapta Cortez karját, úgyhogy megállt a meccs.
- Hé, minden oké? - veregette hátba Zsolti, miután azonnal Cortez köré gyűlt mindenki.
- Aha - röhögött Cortez a karját rázva. Tuti, hogy fájt neki, de annál menőbb, mintsem hogy bevallja. - Csak széttört az órám! - csatolta le a kezéről. 
Hű, tényleg nagy rúgás volt.
- Bocs, tényleg - mentegetőzött Zsolti, Cortez azonban csak a vállát vonogatta, és felénk futott.
- Maradtok óra végéig? - kérdezte lihegve.
- Nem hiszem, mert hűvös van - közöltem  a karomat dörzsölve.
- Mindegy, ezt odaadom, mert ha leteszem, biztos itt felejtem - tette a kezembe a betört óráját. - Nincs egy órátok kölcsön? Kicsengetés előtt tíz perccel abbahagyhatjuk - magyarázta.
- Tessék - vettem le a kezemről automatikusan a fehér Casiómat. Cortez dünnyögött valami köszönetfélét, és már rohant is visza a rá várakozó fiúkhoz.
Virág rám nézett, és elmosolyodott.
- Rákvörös a fejed.
- Rajta van az órám! - suttogtam, és teljesen odavoltam. Wow. 

 

 

A következő sarkon megcsúztam a vizes aszfalton, és iszonyat nagyot borultam.
- Hé - állt meg mellettünk Ricsi,